Futács Márkó még nem gondol a válogatottságra
A támadó célja, hogy bennragadjon a Portsmouth kezdőcsapatában
Futács Márkó tagja volt annak az U19-es válogatottnak, amely 2009-ben bronzérmet szerzett Egyiptomban a korosztályos világbajnokságon. A támadó azóta nem tudott klubcsapataiban megragadni, de az elmúlt hetekben újra magára talált az U21-es válogatott csatára, és sorra rúgja a gólokat angol másodosztályú csapatában, a Portsmouth-ban. Honlapunk interjút készített a tehetséges játékossal.
- Gólt szereztél a hétvégén, csapatod viszont kikapott, milyen érzések vannak benned a meccsel kapcsolatban?
- A vereség miatt nem túl jók. Eddig, ha gólt rúgtam, az pontszerzéssel is párosult. Ráadásul vezettünk 2-1-re, és az utolsó percekben kaptunk ki. Elég rossz volt a hangulat a meccs után az öltözőben.
- Nemrég a Chelsea ellen is pályára léphettél FA-kupa meccsen, milyen volt ekkora sztárok ellen szerepelni?
- Nagyon jó volt. Utoljára a Werder Bremennel játszottam a kupadöntőn a Wolfsburg ellen, amely nagycsapatnak nevezhető, de hát a Chelsea egy másik szint. Nagyon jó játékosok ellen játszhattam, volt is egy kis izgalom bennem az elején, de aztán megjött az önbizalmam.
- Már ősszel a Portsmouth-hoz kerültél, de csak december végén számítottak először kezdőként rád. Mi történt azóta?
- Amikor idekerültem, edzőmeccseken szerepeltem, és néha csereként beálltam pár percre. Mondta az edzőm, hogy vannak még hiányosságaim, a fejjátékomat kell fejlesztenem, és jobban meg kell tartanom a labdát. Ezen dolgoztam folyamatosan. Aztán az edzőnk klubok váltott, és jött az új tréner, számomra a legjobb pillanatban. Mire idejött, már sikerült fejlődnöm, és készen álltam: minden edzésen jól ment a játék, majd kétszer csereként is, már élesben. Ezután a médiában is elmondta párszor, hogy meg fogom kapni a lehetőséget, és hál’ Istennek már az első meccsen gólt rúgtam, ami tényleg nagyon fontos volt.
- Menjünk időben kicsit visszább. Mondhatjuk, hogy az Ingolstadtban kisebb hullámvölgybe kerültél?
- Azt nem mondanám, hogy felesleges volt az ott töltött időszak, de nem hoztam ki azt abból az évből, amit lehetett volna, Kicsit megtorpant a futballtudásom fejlődése, viszont mentálisan rengeteget tanultam, így tiszta fejjel kezdhettem neki az idei szezonnak.
- És most mennyire vagy megelégedve saját magaddal?
- Teljesen nem lehetek megelégedve, a koromnál is fogva van még hova fejlődnöm. Amióta bekerültem a csapatba azóta is ugyanúgy vagy inkább még keményebben edzek, hogy megtartsam a helyemet!
- A csapatnak mik a célkitűzései erre a szezonra?
- Amikor idejöttem, még a rájátszásba kerülés volt a cél, de azóta nehéz körülmények közé került a klub, még mindig nincs tulajdonosunk. Az első hat helyre már szerintem nem érhetünk oda, de természetesen szeretnénk minél előrébb végezni.
- És neked milyen személyes céljaid vannak?
- Szeretnék minél több gólt rúgni, de az igazi cél az, hogy minden mérkőzésen ott lehessek a kezdőben!
- Az U21-es válogatottnak is tagja vagy. Az Európa-bajnoki selejtezőkön sajnos jóval a csoportkör vége előtt eldőlt, hogy nem juthattok ki a kontinenstornára…
- Nyáron Franciaországban voltunk felkészülési tornán, ott úgy tűnt, alakul valami, jól is játszottunk. Aztán elég sok sérülés hátráltatott minket, emiatt folyamatosan cserélődtek a csapat tagjai, emiatt nem tudott olyan közösség kialakulni, mint korábban. Hangsúlyozom, ez nem a mi hibánk, de nem is Róth Antalé. Ennek az állandó cserélődésnek tudható be, hogy nem sikerült mostanában jó meccseket játszanunk.
- Gulácsi Péterrel és Gosztonyi Andrással utolsó utánpótláskorú játékosok vagytok az Egyiptomban világbajnoki bronzérmes U19-es csapatból. Sokszor eszedbe jut még az a torna?
- Nagyon sokszor, hiszen eddigi életem legnagyobb élménye volt. Sokan kérdeznek róla, és én meg sokat mesélek. Egymás között is sokat beszélünk róla még a csapattársakkal. Egy biztos: soha nem fogom elfelejteni.
- Vitathatatlanul a magyar labdarúgás elmúlt évtizedének legnagyobb sikerét értétek el. Mennyit tudtál profitálni ebből az eredményből?
- Nem nagyon tudtam. Visszamentem a vb után Brémába, de ebből nem származott előnyöm. Egy külföldi klubnál ezt nem nagyon lehet érvényesíteni, emiatt senki nem kapta fel a fejét. Így is-úgy is az számít, hogy mennyit játszom, hány gólt rúgok stb… Ettől függetlenül egy nagyon jó dolog volt az a világbajnokság.
- Gondoltál-e rá, hogy Egervári Sándor, aki azt a korosztályos csapatot is irányította, most is felfigyelhet a teljesítményedre, ami már a nagyválogatottban való szereplést jelentené?
- Egyáltalán nem gondolok rá. Természetesen nagyon örülnék neki, de most az itteni teljesítményemre szeretnék 100%-osan koncentrálni. Nem akarok arra figyelni, hogy most ki sérült meg éppen a válogatottban, akinek a helyére bekerülhetnék. Egyébként is sokkal jobb érzés lesz, ha meglepetésként fog érni a dolog.
Forrás: Totalsport.hu